Взирам се в нощта всевластна.
Спи земята в сенки. Сам съм.
И като комети звездни
мислите прииждат, чезнат.
На сапунени мехури
се роят в небесна буря:
блясък - и топят се мигом,
без доникъде да стигнат.
Arany János
Meddő órán
Belenézek a nagy éjszakába,
Alszik a föld, maga árnékába`;
Itt vagy amott csillagok röppennek:
Gondolatim is úgy jönnek-mennek.
Gondolatom szappanbuboréki
Csillogók, mint odafenn az égi:
De töredék mindkettőnek utja –
Mind szétpattan, mielőtt megfutja.
© Мария Димитрова Todos los derechos reservados