Шандор Петьофи
Розов храст на хълма летен.
Сгушена си в мене, ангел мой.
Шепнеш, че ме любиш, цвете,
мое щастие желано.
Слънчевият образ в унес
в радостни вълни потрепва,
тихо го люлее Дунав
както аз теб, благолепна.
Няма злото власт над волята,
и макар безбожник вечен,
аз сега съм също молещ се,
вслушан в пулса ти сърдечен.
Rózsabokor a domboldalon
Rózsabokor a domboldalon.
Borúlj a vállamra, angyalom,
Súgjad a fülembe, hogy szeretsz,
Hej, milyen jólesik nekem ez!
Lenn a Dunában a nap képe;
Reszket a folyó örömébe',
Ringatja a napot csendesen,
Épen mint én téged, kedvesem.
Mit nem fognak rám a gonoszok,
Hogy én istentagadó vagyok!
Pedig mostan is imádkozom...
Szíved dobogását hallgatom.
© Мария Димитрова Всички права запазени