Взирам се в нощта всевластна.

Спи земята в сенки. Сам съм.

И като комети звездни                        

мислите прииждат, чезнат.

На сапунени мехури         

се роят в небесна буря:                 

блясък - и топят се мигом,

без доникъде да стигнат.

Arany János

Meddő órán

Belenézek a nagy éjszakába,

Alszik a föld, maga árnékába`;

Itt vagy amott csillagok röppennek:

Gondolatim is úgy jönnek-mennek.

Gondolatom szappanbuboréki

Csillogók, mint odafenn az égi:

De töredék mindkettőnek utja –

Mind szétpattan, mielőtt megfutja.